Szeptember 4. Vasárnap (6. Rész)

Sziasztok! Meghoztam a 6. részt is. :) Én ezzel sem vagyok teljesen megelégedve, de azért remélem, az elfogadható kategóriába beleesik.

Szeptember 4. Vasárnap (6. Rész)

Tök jó nap! Kezdjük ott, hogy egészen délelőtt 11-ig aludtam (hát igen, tudok ám aludni). Ebéd után Claire felvetette azt az ötletet, hogy menjünk el vásárolni (Lily már hazament addigra, mert családi programja volt). Még jó, hogy nem tiltakoztam, hiszen már ezer éve nem vásároltam. Így hát kerestünk a környéken egy plázát és előkotortuk a bankkártyánkat. Elsőként egy Tally Weijl üzletbe tértünk be.

-          Úú, nézd azt a virágos gatyát!- rohantam oda egy állványhoz, miután körülnéztünk. Egy eladó azonnal oda is jött hozzám egy „válassz valamit kislány, nincs kedvem jópofizni” mosollyal:

-          Segíthetek valamiben?

-          Nem köszönöm, megkeresem a méretemet és felpróbálom- válaszoltam neki, mire ő szemmel láthatóan megkönnyebbül; egy vendéggel kevesebb, és azonnal oda is rohant a boltba belépő két középkorú nőhöz.

Én megkerestem a megfelelő méretűt, majd bevonultam egy próbafülkébe. A tükörben megnéztem magam, szerintem nem volt rémes, de azért inkább megkérdeztem erről a nővéremet is, aki épp a kardigánok között böngészett.

-          Na hogy áll?- kérdeztem csípőre tett kézzel pózolva.

-          Akár egy szupermodellen.

-          Na azért ne túlozz!- szóltam rá Claire-re, mert nem hinném, hogy ez így lenne.

-          Nem túlzok, komolyan mondtam. Vedd meg, nagyon jól áll- mosolygott rám, majd folytatta a kutakodást a fölsők között.

Megfogadtam Claire tanácsát, de előbb még felpróbáltam néhány ruhát, így nagyjából egyszerre végeztünk.

-          Mit szólsz, benézünk a Deichmann-ba? Kéne már pár új cipő- kérdezte Claire, miközben én azzal szenvedtem, hogy visszategyem a kártyámat a tárcámba.

-          Nem rossz ötlet- mentem bele, de közben már meg is érkeztünk.

Ahhoz képest, hogy már beköszöntött az ősz, a kirakatban csupa nyári cipők voltak kiállítva; szandálok, flip-flop papucsok, balerinák és magassarkúk. Kaliforniában valószínűleg tovább tart a meleg időszak, ezért nem is csodálkoztam (most is volt vagy 30 fok, ha nem több).

-          Én elmentem- indult meg Claire a magassarkú cipők felé. Tudom, hogy imádja őket, kb. azokkal van tele az egész cipőszekrénye.

Én pedig elindultam a tornacipők felé.

-          Találtál valamit?- Álltam meg a nővérem mögött, aki épp egy cipősdobozt tett visz a helyére.

-          Nem- sóhajtott. –Semmi sincs az én méretemben, vagy ami van, az meg ronda. Te?

-          Én sem. De nem adom fel, megnézem még hátul az akciós cipőket is. Nem jössz? - Claire természetesen velem tartott.

És… nos, gondolhattam volna, hogy az utolsó cipő lesz a megfelelő, amit felpróbálok. Igen, amikor már minden reményt feladtam, és kezdtem beletörődni, hogy mutáns lábam van és nem találok rá jó méretű cipőt, megtörtént a csoda. Egy élénkszínű, rózsaszín balerina lett a győztes. Természetesen egyből rohantam vele a pénztárhoz és megvettem. Claire nem volt ilyen szerencsés, így be kellett mennem vele egy másik boltba. Ott rögtön 2 pár cipőt is vettem magamnak. Ugyan mindkettőnek elég magas a sarka, én meg nem igazán szeretem a magassarkúkat, de Claire bíztatására megvettem őket. A cipőboltok után még rengeteg másik üzletbe is betértünk. Vettem egy csomó szép, vagy éppen „cuki” ruhát, meg néhány kiegészítőt is. Vicces volt, felváltva rohangáltunk Claire-el a próbafülkékbe, szerintem már untak minket, és elegük volt belőlünk az eladóknak, de végül örültek, hiszen rengeteg pénzt hagytunk ott.

Szóval a vásárlástól kifáradva ültünk be egy Mekibe. Míg Claire csak egy McWrap-ot kért Ice Teával, addig én jól beraktároztam kajával (BigMac, csibeburger, sültkrumpli, almáspite, fánk és egy nagy Fanta).

-          Miután megetted a szívrohamot okozó mennyiségű kajádat, még beléd fog férni egy fagyi is?-  gyúnyolódott és hívott meg egy fagyira Claire.

-          Most viccelsz? Még jó, hogy belém fér!

-          Hogy lehet, hogy te mindig ennyit eszel, mégse hízol meg? Én bezzeg szinte egész nap csak salátát eszek, és mégis hogy nézek ki?!- akadt ki teljesen Claire.

-          Claire… Tök ugyanolyan az alakunk, nem vagy kövér!

-          Azt nem mondtam, hogy kövér vagyok, csak könnyen meghízom.

-          Na mindegy, inkább együnk. Tök finom ez a fánk!- vetettem véget Claire hisztijének, ami mostanában egyre többször előjön.

Én a sok kajától totál kipukkadva, fájó hassal léptem be az új házunk előterébe, kezemben a sok szatyorral, miközben Claire vidáman mesélt valamit.

-          Sziasztok lányok!- hallottam anya hangját a konyhából. –Jól éreztétek magatokat? Miket vettetek?- kérdezte, de ekkor már odajött hozzánk, kezében egy konyharonggyal, amivel épp a vizet itatta fel a bőréről.

-          Á, semmit, csak ezt-azt- legyintett a nővérem.

-          Ezt-azt?! Szóval csak néhány dolog van ebben a rengeteg bevásárlótáskában?- ekkor odalépett hozzám, kivette a kezemből az egyik szatyrot, kihúzott belőle egy farmert, majd megnézte az árcéduláját és dühösen felsóhajtott. –Alison, tudod te, mennyibe került ez? És te, Claire?- fordult ezúttal a testvérem felé, majd megismételte az előbbi műveletet. –Lányok, nagyon sokat költötök, ez így nem mehet tovább! A pénz nem fán terem!

-          Valójában az amerikai dollár 75% pamutból és 25% lenből készül…

-          Claire, ne most!- böktem oldalba a nővéremet, ezzel megszakítva az okoskodását.

-          Azt hiszem, el kell vennem a bankkártyáitokat!

-          Ne már! De hiszen nem vagyunk szegények!

-          Nem Alison, valóban nem. Ám, ha így folytatjátok, könnyen azzá válhatunk! Már csak egy dobásotok van, úgyhogy jól fontoljátok meg, hogy mit vesztek, vagy különben elveszem a kártyákat!

-          Ne már…- nyafogott Claire.

-          A vita lezárva. Pont. –vetett véget az egésznek anya, aki nagyon eltökéltnek látszott a szándékával szemben.