Szeptember 7. Szerda (9. Rész)

Sziasztok! Bocsi a kimaradásért, de itt az új rész. :) Amúgy boldog Karit mindenkinek! :D

Szeptember 7. Szerda (9. Rész)

Reggel kissé álmosan ébredtem a tegnapi buli miatt. Nem is voltam fent sokáig, úgyhogy nem értem. Na mindegy.

Amint sikerült kikászálódnom az ágyból, a szekrényemhez léptem. Gondoltam, most már csak hűvösebb az idő, így egy hosszú farmert vettem fel szürke fölsővel. Hát ezt később igen megszívtam, ugyanis Kaliforniában az idő továbbra is tökéletes, mintha csak július közepe lenne. A sulihoz érve is ezen járt még az eszem, csak akkor eszméltem fel, amikor Claire közölte, hogy elmegy Lily-vel a büfébe. Így egyedül üldögéltem a padon.

-          Szia Alison!- pattant oda mellém hirtelen Clay. –Ugye nem zavarok?

-          Szia. Nem, dehogy –mosolyodtam el.

-          Akkor jó. Suli után nem akarunk elmenni valahova? Kedves lánynak tűnsz.

-          Felőlem. Betty?

-          Mi van vele? Csak nem zavarja, hogy egy barátommal lógok –mosolygott. –Egyébként beteg lett, megfázott. Nem tudom, hogy csinálta ebben a melegben, de ez van.

-          Nem mész át hozzá? –Kérdeztem csodálkozva.

-          Majd átmegyek, csak később –felelte, de közben pont csöngettek is.

Szünetekben is együtt lógtunk, ám ezt sajnos(?) mások is észrevetté. Khmm… Nataly. Aki ezt szóvá is tette?

-          Mi van ribi? Lenyúlod a pasimat? –Kezdte kulturáltan az utolsó óra után.

-          Teesék? –Kerekedett el a szemem. –Ezt te sem gondolhatod komolyan… 1: Clay nem a „pasim”. 2: Ha nem tudnád, Clay-nek van barátője, mégpedig Betty, a te LB-d, vagy tudjam is én, kid. A lényeg, hogy folyton együtt vagytok. És, hogy ők boldogok együtt. Gondolom- fejeztem be.

-          Alkut ajánlok. Ha összehozol Clay-jel, leszek a barátnőd. Vagy legalábbis lóghatsz velem és a lányokkal.

-          Haha, igazán nagylelkű ajánlat, de kösz nem –utasítottam el a csöppnyi cinizmussal a hangomban.

-          Azért fontold meg. Gondold el… - Ekkor felemelte a jobb karját, majd idiótán mutatott vele egy félkört maga előtt a levegőben. –A menőkkel ülhetnél egy asztalnál, velünk lóghatnál… - kezdte sorolni.

-          Még mindig nem értem, miért én vagyok a beképzelt. Különben is, nem érek rá, Clay már vár –ezzel sarkon fordultam és kivonultam a teremből, de előtte még küldtem Nataly felé egy 100 wattos mosolyt.

Méghogy hozzam össze őket, és akkor velük lóghatok…  Ekkora baromságot.

-          Helló!- köszönt rám hirtelen Clay, ezzel félbeszakítva a duzzogásomat. –Indulhatunk?

-          Szia, erőltettem mosolyt magamra. –Persze. Hova megyünk?

-          Szereted a Mekit?

-          Naná –lelkesedtem be azonnal.

-          Szuper. Akkor oda.

Kb negyed óra alatt meg is tettük az utat a Mekiig, jó, hogy itt minden ilyen közel van.

-          Mit kérsz? –Kérdezte Clay, miközben a sorban álltunk.

-          Jajj, ne már! Én fizetem a magamét. –mondtam, majd előre is léptem (elmentek előlünk) és megvettem a BigMac menümet.

Miután kerestünk egy asztalt (a sarokba volt egy szabad, amúgy szinte tömve volt a Meki) és leültünk, Clay szólalt meg először.

-          Mesélj magadról egy kicsit! Még alig ismerlek.

-          Öö… Mire vagy kíváncsi?

-          Például, hogy mindig ennyit eszel? Nem igazán látszik rajtad –nevette el magát.

-          Nos… Igen, mindig ennyit eszem, sőt ez most még kevés is. Amúgy genetika. Sokan irigyelnek miatta, nem tudom, én annyira ne vagyok oda érte. Ne röhögj ki érte, de általánosban még sírtam is miatta, hogy folyton pálcikának és egyéb kedves dolgoknak hívtak. Aztán felszedtem 5 kilót. Nem sok, de látszik. És így már viszonylag elégedett vagyok az alakommal, az átlagostól vékonyabb vagyok ugyan, de nem érdekel, így bármennyit ehetek. –feleltem, bár szerintem Clay nem számított ilyen kimerítő válaszra, de végülis ő kérdezte.

-          Ó, értem. És sajnálom. Bár én csak viccből kérdeztem, azért köszi a tartalmas választ. De most valami más. Honnan jöttetek?

-          Osloból.

-          Oslo? De hiszen az Norvégiában van –csodálkozott Clay.

-          Hát igen. Szerinted honnan van a szőke hajunk és a kék szemünk? – kérdeztem vigyorogva.

-          Igaz. De hogyhogy ide költöztetek? És ha te norvégiában éltél, akkor miért van amerikai neved, és hogyhogy ilyen jól beszéled a nyelvet?

-          Igazából csak apa norvég, anya még régen, mielőtt megszülettünk volna, itt élt, Kaliforniában. Aztán kiment Osloba nyaralni… pontosabban telelni, ahol megismerkedett apával. Aki amúgy beszél angolul, szóval megértették egymást. Aztán jöttünk Mi. Először Claire, aztán én. Ne kérdezd, miért, de mindketten angol-amerikai nevet kaptunk. Mivel a szüleink folyton angolul beszélgettek egymással, sőt minket is erre a nyelvre tanítottak, így mondhatni ez lett az anyanyelvünk.

-          És norvégul akkor nem is tudsz?

-          De, egy picit. Apa azért tanítgatott minket a nyelv alapjaira, de aztán, amikor elköltözött, nem nagyon használtuk azt a nyelvet. Ja, és azért költöztünk ide, mert –mint már említettem- anya itt született, és miután feldolgozta válást, vissza akart költözni ide, hogy végleg elfelejtse apát. Meg amúgy is, szerette ezt a helyet –fejeztem be a mesélést.

-          Ó, értem.

-          Most viszont te jössz. Hajrá, mindent tudni akarok!- néztem Clay-re.

-          Nincs túlságosan izgalmas életem. Itt születtem, a szüleimmel élek, plusz van egy kishúgom, Adele, 4 éves. És azt hiszem, ennyi –tárta szét a karját.

-          Biztosan aranyos lehet- mosolyodtam el.

-          Hát,valóban tündéri kislány, bár néha kissé idegesítő. De azért aranyos. Van egy sárga kis hercegnőruhája, azt mindig felveszi miközben a Szépség és a szörnyeteget nézi, aztán amikor a mesében táncolnak, oda rángatja apát, aki már profin tudja a koreográfiát, annyiszor eljátszotta már, hogy ő a szörnyeteg, a lánya pedig a kis szépség. Ja igen, olyankor táncolnak –mondta, mire mindketten elnevettük magunkat.

Miután megettük a kajánkat, még maradtunk egy kicsit, addig beszélgettünk. Clay jó hallgatóság, és ő is szeret beszélni. Egész sok mindent tudunk már a másikról, remélem jó barátok leszünk. Bár nekem eddig csak lány barátaim voltak, Clay is jó fejnek tűnik. Főleg, hogy ő nem ítélt el első látásra, és Claire-t sem.

Szeptember 6. Kedd (8. Rész)

Szeptember 6. Kedd (8. Rész)

Ébredtetek már reggel üdén, vidáman, és élettel tele? Nos, én sem. Az előbb leírt, tökéletes reklámarc helyett én inkább egy medvére hasonlíthattam, aki álmosan, lassan botorkál ki a barlangjából. Ma 6 óránk lett volna, de mindenkit elengedtek az 5. óra után, hogy tudjon készülődni az esti bálra. Na, ettől a gondolattól máris felélénkültem. A suliba egy sima farmerrövidgatyát vettem fel egy fekete, halálfejjel díszített trikóval és Converse-el. Sminkelni most nem volt kedvem, meg a tegnapi karikák is eltűntek a szemem alól, így csak megfésülködtem, és rohantam is le a konyhába.

-          Szia Kicsim, gyere, egyél egy kis gyümölcssalit, most reggel csináltam- invitált anya az asztalhoz. –A suliba is ilyet csomagoltam.

-          Ömmm… nem szeretnék beleszólni, de nem csak arról volt szó, hogy ne költsünk sok pénzt? Erre teljesen beleélted magad a vega kajákba- magyaráztam furán.

-          Ó, tényleg? Nem vettem észre. Szóval azt mondod… kéne egy kis hús is?- kérdezte.

-          Igen-bólintottam határozottan. –Vagy legalábbis ne csak mindig zöldség meg gyümölcs. Claire mondjuk lehet, hogy örül neki, de én nem fogyózom

-          Rendben, értem. De a nővéred mióta diétázik? Hiszen nincs is szüksége rá…- töprengett anya.

-          Nem tudom, de hát végül is az ő dolga- fejeztem be gyorsan, ugyanis megláttam a lépcsőn felénk közeledő Claire-t.

-          Jó reggelt! Mi a kaja?- köszönt, majd azzal a lendülettel kinyitotta a hűtőt, amiből elővette a tejet, és töltött magának belőle egy pohárba.

-          Gyümölcssaláta-tette le anya elé is a saját adagját.

-          Ó, az fini- mondta, majd neki is esett.

Miután mindketten megreggeliztünk és összekészülődtük, elindultunk a suliba. Az út nagyjából szótlanul telt, akárcsak a becsöngetésig az idő. Még midig a szokásos. A menők a szökőkútnál (igen, van szökőkút is!) bandáznak és kiröhögik a kevésbé menő diákokat, akik –ha szerencséjük van- vagy padokon ülnek, vagy a fal mellett ácsorognak. Mi, a tesómmal szótlanul ücsörögtünk a padunkon, és úgy vettem észre, hogy Claire is ezen gondolkodik, a tekintetében legalábbis valami hasonlót láttam. Vagy tudom is én, a lényeg, hogy elvoltunk.

Amúgy a suliban sem volt semmi érdekes, törin évelejit írtunk, szerintem 4-es lesz. Legalábbis remélem. Aztán 5. óra után már mindenki mehetett is haza, hogy aztán felkészüljön a bulira. Úgy tudom, ebben a suliban igazán odafigyelnek a rendezvények szervezésére, és egészen sok sulidisco szokott lenni egy évben.

-          Szerinted melyiket vegyem fel?- kérdeztem Claire-től, aki épp bejött a szobámba, hogy megnézze, hol tartok.

-          Nem tudom. Mondjuk azt a krémszínű, csillogósat. A fekete túl elegáns, a piros túl kihívó, a többit meg felejtsd el

-          Oké, köszi, én is arra gondoltam. Legalább fel tudom majd venni valamihez az új magassarkúmat is.

-          Na ugye. Mondtam én, hogy jól fog az még jönni- kacsintott Claire, majd kiment a szobámból.

Én meg közben felvettem a ruhát, majd a hajamon és a sminkemen kezdtem gondolkodni. Haj terén végül arra jutottam, hogy egyszerűen kivasalom és kiengedve hagyom, végülis csak egy suli-buliról lesz szó. A sminknél az az egyszerű variációnál maradtam; BB krém, spirál+tus, és egy kis szájfény.

Háromnegyed öt körül aztán végül elindultunk. Ahogy közeledtünk a sulihoz, egyre több diákot láttunk befelé özönleni. Először kicsit féltem, hogy alul-, vagy éppen túlöltöztem, de nem, szerencsére a többi lány is hasonló szerelésben volt. Beléptünk az aulába, ahol a tesitanárnő ( Abygail Dess) fogadott minket, majd a tornaterembe irányított.

-          Máris megyünk, csak még bemennénk a büfébe- mondta Claire.

-          Lányok, az iskolai rendezvényeken mindig van külön büfé, ahol lehet venni enni-,és  innivalót. Az itteni ilyenkor már nincs is nyitva-felelte a tanárnő.

-          Oh, oké, köszönjük- mondtam, majd megfordultunk, és elindultunk a tesiterembe.

Beléptem az ajtón, majd körülnézve elcsodálkoztam. Nem olyan volt a terem, mint amilyennek megszoktam, sőt még a táncparketten szórakozó fél suli látványa is szokatlan volt. Minden a helyén volt, inkább plusz dolgok kerültek elő. Ilyenek voltak például az asztalok, amikre ki voltak pakolva üdítők, szendvicsek, chipsek, és édességek. Meg a sok szék is, amik az ideiglenes színpad mellett sorakoztak. Amúgy a színpadon a „DJ” volt. Nem keverőpulttal, hanem egy laptoppal ült egy asztalnál, és lehetett tőle zenét kérni. A mostani számot, amit nem ismertem, egy lány kérésére David Guetta Play hard című száma váltotta, mire többen is a táncparkettre özönlöttek.

-          Gyere, táncoljunk!- húztam Claire-t magam után középre.

-          Erre a zenére hogy kell táncolni?

-          Jajj, ne legyél már ilyen morci! Most jobb lenne, ha végig a sarokban állnánk vigyáz állásban? Csak mozogjunk egy kicsit!- kiabáltam túl a zenét.

-          Nem bánom- mosolyodott el Claire, majd követett, hogy aztán kifulladásig táncoljunk az egymást váltó dalokra.

-          Mindjárt jövök, csak veszek valamit inni- mondta Claire. –Te kérsz valamit?

-          Egy narancsot, vagy egy Fantát, köszi. Én addig odaegyek a szekrényugró dobogókhoz- feleltem, majd odaérve rákönyököltem és kifújtam a levegőt, majd egyszer csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzám beszél.

-          Egy ilyen szép lány, mint te, mit keres itt egyedül?- kérdezte tőlem az a bizonyos valaki.

Megfordultam, és egy világosbarna hajú, kék szemű fiút láttam magam előtt.

-          Nem is láttad az arcomat, hogy meg tudd állapítani, szép vagyok-e - mosolyodtam el.

-          Attól még nagyon szép a… hajad. Na jó, Clay vagyok- mutatkozott be.

-          Alison- mosolyogtam rá. –Amúgy nem vagyok egyedül, a nővérem mindjárt jön, csak elment venni valami innivalót.

-          A nővéredet véletlenül nem Calire-nek hívják?- kérdezte.

-          De igen. Honnan tudtad?

-          Az osztálytársam- vonta meg a vállát.

-          Claaaay!- hallottam a lépcső felől egy nyávogós hangot, mire mindketten odafordultunk. Betty tipegett felénk a magassarkújában, miközben gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg engem. –Clay! Segíts!

-          Oh, ő itt Betty, a barátnőm. Betty, ő Alison. Claire húga- mutatott be minket egymásnak a fiú, miközben megfogta a barátnője kezét, hogy az le tudjon jönni a lépcsőn(?).

-          Menjünk táncolni!- nyavalygott Clay-nek.

-          Akkor majd máskor- nézett rám, mire idétlenül integettem, hogy nyugodtan menjen csak.

-          Öregem… Akkora sor volt a büfénél- jött vissza néhány másodperc múlva Claire. –Hoztam neked Fantát. Veled mizu?

-          Köszi - vettem át, majd letekertem a kupakját és ittam a palackból. –Találkoztam két osztálytársaddal. Clay-jel, és Betty-vel. Az előbbi kedves volt velem, míg az utóbbi a tekintetével is ölni tudott volna.

-          Jujj. Mit csináltál?

-          Semmit. Szerintem az zavarta, hogy Clay kedves volt velem. Illetve az elején próbált flörtölni is, amit mondjuk nem értem, hogy miért, ha barátnője van… Na, mindegy, engem nem különösebben érdekel. Mármint úgy. Amúgy kedves srác- hadartam el egy szuszra.

Miután ezt kitárgyaltuk, még sokat táncoltunk, meg nevettünk Claire-rel. Kiderült, hogy a suliban van ilyen „bálkirálynő” meg hasonló választás, aminek mondjuk most a „Táncparkett ördöge” nevet adták. Egy tizedikes fiú, és egy kilencedikes lány nyerte (Nem kellett egy párnak lenniük, külön-külön választották ki őket). Este fáradtan értünk haza, majd gyorsan megfürödtem, majd bebújtam az ágyamba, és elaludtam.

Szeptember 5. Hétfő (7. rész)

Szeptember 5. Hétfő (7. rész)

Hétfő… Eddig is utáltam ezt a napot, de most, hogy már nem a régi sulimba járok és reggelente nem találkozom a barátaimmal, így még inkább nem szeretem.

A telefonomból a Drive By szólalt meg a Train-től, ezzel jelezve, hogy ideje lenne felkelni, ha nem akarok elkésni az iskolából. Tudom, picit régebbi szám, de egyszerűen imádom! Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd nyújtózkodtam egyet. Odabotorkáltam a nagy, álló tükröm elé és szemügyre vettem a tükörképemet. Karikás szemek. Hurrá! Pedig aludtam. Na mindegy, azt hiszem, egy picivel több alapozó kell és megoldódik a probléma. Viszonylag gyorsan magamra aggattam egy világos színű farmert, egy egyszerű kék pólót, és egy kizárólag divatból hordott fehér sálat. Nem baj, ha megsülök benne, de nagyon szeretem a naaagy sálakat. A hajam (most kivételesen tettem bele egy fonatot) és az alap sminkem elkészítése után lementem a konyhába, ahol anya várt.

-          Végre felébredtél! Ülj csak le, készítettem neked egy bögre tejeskávét és egy szendvicset. Tudod, tegnap este, amikor a bankkártyákról beszéltünk…

-          Tudom.

-          Csináltam még két szendvicset, azokat beletettem abba a dobozba. - mutatott anya az asztalon lévő kék uzsisdobozra- Mostantól kezdve minden nap itthonról fogsz kaját vinni a suliba. És lehetőleg a büfében ne vásárolj semmit!

-          Őő… rendben- feleltem, majd megettem a csupa zöldségből összeállított szenyámat és a nővérem társaságában elindultam a suliba.

A suli elé érve elfogott valami rossz érzés. Körülnéztem, és mint az eddigi 2 napban, most is mindenki olyan jól elvolt a maga társaságában, csak néhányan voltak egyedül, de rajtuk is látszott, hogy várnak valakire. Csak mi ketten, Claire-el ácsorogtunk a testvérünkkel. Persze szeretjük egymást, de azért ez mégsem olyan, mintha a barátaiddal nevetgélné olyan erőltetett hangosan, hogy mások azt higgyék, hogy rettentő jól szórakoztok (khm… a fal mellett ácsorgó Naty-ék pont ezt csinálják). Kerestünk egy üres padot, leültünk és Claire zenét hallgatott, Én pedig elmerültem a gondolatimba, amiből a csengő éles, már-már fülsüketítő hangja ébresztett fel.

Az első óránk matek volt, amit utálok, mindig is 2-3-as voltam belőle. De legalább a tanár normális. Középkorú nő, Agatha Johnsonnak hívják, szőke, vállig érő haja van, és nagy valószínűséggel a kék a kedvenc színe. Ezt onnan veszem, hogy mindig, amikor meglátom a folyosón, a kék valamelyik árnyalatában van. Most is egy térdig érő, sötétkék ruha volt rajta néhány zöld vonallal tarkítva, amit néhány kék ékszerrel tett teljessé. Tulajdonképpen egy szép nő, igazán karakteres arca van. De ettől még nem fogom megszeretni a matekot! Magyarázott valamit a táblánál az algebráról, próbáltam mindent leírni a füzetbe, sikerült is, de az már más kérdés, hogy értem is-e.

A matekot a rajz követte. Nem kicsivel jobb óra. És a tanár iszonyú jó fej. Még azt is megengedi, hogy ha szépen dolgozunk, fülhallgatóval akár zenét is hallgathatunk. A tanár, Brian Ramsay valahol az 50-es éveiben járhat, de nagyon ért a tinik nyelvén és eléggé modern.

Szünetben kiültem a suli elé a szenyámmal ugyanarra a padra, amire reggel is, majd nem sokkal később Claire is csatlakozott.

-          Látom neked is csomagolt anya- ült le mellém.

-          Ja, bár telepakolta salátalevéllel meg paradicsommal, így alig bírom megenni anélkül, hogy szétesne- forgattam meg a kezemben a „salátát”.

-          Azt hittem, csak engem akar rászoktatni az egészséges kajákra, amikor odaadta nekem- nevetett fel.

-          Amúgy mizu?- kérdeztem. –Mármint mi van a sulival? Meg a barátokkal?

-          Valamelyiknap megírjuk az évelejit töriből, meg matekból. A barátok meg… Lily-vel jól kijövünk, viszont ott van Betty- mutatott egy hosszú, fekete hajú lányra az udvar másik végében. –Egy igazi plázacica, ráadásul ő kezdte az egész osztályt ellenem uszítani, közben meg nem veszi észre, hogy szinte magáról beszél, amikor rólam talál ki dolgokat. Nagyon beképzelt.

-          Szóval nálatok is van ilyen lány, tiszta Naty 2.- mondtam, majd elmeséltem neki én is az eddigi infóimat Nataly-ról.

A panaszkodásunknak a csengő vetett véget. Irodalom következett az ofővel. Mr. Brown egy kis ismétlést tartott a 9-es anyagból. Próbáltam figyelni rá, de valahogy nem kötött le az irodalom. Hol a tanár néma tátogását (legalábbis nekem) néztem, hol az óra másodpercmutatóját. Aztán végre valahára kicsengettek. Már épp indultam volna ki a teremből, amikor a tanár utánam szólt.

-          Alison! Válthatnánk pár szót?- kérdezte. Azt hittem rájött, hogy a mondandója közben a füzetem végébe rajzolgattam, de nem erről akart beszélni. –Mivel te idén jöttél, így nem részesültél az itteni 9-es oktatásban- vette hivatalosra a formát, majd folytatta. –Tudod, így elég nehéz lesz majd megírnod az összes dolgozatot év közben – magyarázott. –Nem szeretném, ha nagyon lemaradnál a többiektől. Láttam a tavalyi bizonyítványodat, szép teljesítmény volt az a négyes is, de azt hiszem, fel tudnánk ezt tornázni idén ötösre is- kacsintott halványan. –Ha gondolod, egyik délután átjöhetnél, és elmagyarázhatnám röviden, de lényegretörően az anyagot. Tudod, szeretném, ha minden diákom ugyanannyi eséllyel indulhatna. Ez csak egy lehetőség, nem kötelező, de örülnék neki, ha élnél vele. - ajánlotta fel, mire egy picit megdöbbentem.

-          Ömm… rendben, köszönöm.

-          Mondd csak, mikor érsz rá?

-          Nekem akár a holnap délután is jó- vontam meg a vállam.

-          De hiszen holnap lesz a bál. –Tényleg a bál! Teljesen ki is ment a fejemből.

-          Tényleg. Akkor nem is tudom, nem lehetne, hogy majd legközelebb megbeszéljük? Tanulnom kell fizikára, föcire, és matekra.

-          Persze, ahogy gondolod. –mosolygott, majd hóna alá csapta a naplót és kiment a teremből.

A többiek már nagyjából mind kimentek a szünetre, csak néhányan maradtak bent, köztük Nataly is, aki végig hallgatta a beszélgetésünket.

-          Ugye nem gondolod, hogy eljössz a suli-buliba?- kérdezte gúnyosan.

-          Már miért ne jöhetnék?- vontam fel a szemöldököm.

-          Jajj, Ameleie, ez nem lúzereknek való!- vigyorgott a képembe.

-          Először is, nem Amelie vagyok, nem tudom honnan szedted, de az én nevem Alison! Másodszor szerintem a bulira mindenki elmehet, nincs kikötés. És harmadszorra pedig, mégis ki az, aki eldönti, hogy ki a lúzer, és ki a menő!?

-          Természetesen mi, menők- felelte „okosan”.

-          Mindegy, nem érdekelsz!- Mondtam, majd felvettem az ásványvizemet a padról, és kiviharzottam a teremből.

Az órák a szokásos ütemben teltek el. Minden tanár belekezdett a tananyagba, nem érdekelte őket semmilyen nyári –sztori. Ebédszünetben aztán felkaptam egy tálcát a pultról és sorba álltam a kajámért (valami leves, meg rizibizi hússal). Kicsit félve ugyan, de megindultam ahhoz az asztalhoz, ahova legutóbb ültem. Kétségkívül ők voltak azok. Cody és Claire még nem voltak ott, viszont az emo lány (Rose) és a tűzvörös hajú, szemüveges Susan néma csendben falatoztak.

-          Sziasztok!- köszöntem, majd miután meggyőződtem róla, hogy nincs ellenükre, ha ma is velük ebédelek, leültem. Egyébként motyogtak valamit az orruk alatt, gondoltam köszönés volt. –Cody?- kérdeztem.

-          Az előbb jöttem a könyvtárból, valami könyvet keres- felelte Susan.

-          Értem- biccentettem. –Hé, holnap lesz a bál, nincs kedvetek suli után átjönni? Együtt készülődhetnénk- dobtam fel az ötletet totál belelkesülve. Sajnos nem sokáig örülhettem ennyire, ugyanis Nataly épp arra sétált el, és „véletlenül” meghallotta, amit mondok, és természetesen reagálnia kellett valahogy.

-          Nahát, gratulálok Alison! Összefogsz a többi nyomival? Gondolod, ezáltal népszerűbb leszel?- húzta gúnyos mosolyra a száját.

-          Bocs, hogy próbálok kedves lenni!- feleltem, de már nem hallotta, ugyanis otthagyott (na nem mintha bántam volna) és hozzácsapódott a többiekhez. És még én vagyok a beképzelt…

-          Ne is törődjetek vele!- szóltam a lányoknak. –Hányadikosok vagytok?- kérdeztem.

-          9. –felelték mindketten, szinte egyszerre.

-          Én 10-es, de nekem is ez lesz az első itteni bálom. Na, gyertek át, jó buli lesz!- próbáltam feldobni őket, de mindketten csak a tányérjukat piszkálták. Végül Rose szólalt meg először.

-          Minek ez a nagy felhajtás? Ez is csak egy sulis program lesz, nem fogok kiöltözni. Marad a fekete farmer és a bakancs. Talán valami fűzős cuccot veszek fölé. –Mondta totál közömbös arccal.

-          Ó. És te, Susan?- fordultam a szeplős lány felé.

-          Én nem jövök- felelte szinte alig hallhatóan, majd megvonta a vállát. –Nincs kedvem.

Szóval ezt meg is beszéltük. Miután megettem az ebédet, elköszöntem tőlük és hazaindultam. Claire már otthon volt, de nem is baj. Rájöttem, hogy eddig mivel mindig együtt jöttünk, mentünk suliba, így nem is volt időm körülnézni. Így a hazafelé vezető utam nagyjából abból állt, hogy megállapítottam, hogy egy tök szép kis „mini erdő” van az út mellett. Közben meg betettem a fülhallgatómat a fülembe, és normál hangerőn Pinket hallgattam.

Hazaérve megcsináltam a házim (szenvedtem a matekkal), majd átfutottam az anyagot (van aki ezt tanulásnak nevezné), aztán elkezdtem gondolkodni, hogy mit vegyek fel holnap. Mármint a bálra. Nem jutottam egyről a kettőre, csak előkotortam az elegánsabb cuccaimat, meg megkérdeztem Claire-t, hogy ő mit vesz fel. Még ő sem tudja. A ruhakeresést felfüggesztettem, így inkább lementem a konyhába és vettem egy szeletet anya pizzájából (sima sajtos-sonkás, a kedvencem) és felmentem a szobámba, hogy olvassak egy kicsit a Gyűrűk urából. Nem vagyok egy könymoly, de azért szoktam olvasni, főleg, ha valami nagyon tetszik. Még elalvás előtt felnéztem a netre, de aztán feküdtem is le.

Szeptember 4. Vasárnap (6. Rész)

Sziasztok! Meghoztam a 6. részt is. :) Én ezzel sem vagyok teljesen megelégedve, de azért remélem, az elfogadható kategóriába beleesik.

Szeptember 4. Vasárnap (6. Rész)

Tök jó nap! Kezdjük ott, hogy egészen délelőtt 11-ig aludtam (hát igen, tudok ám aludni). Ebéd után Claire felvetette azt az ötletet, hogy menjünk el vásárolni (Lily már hazament addigra, mert családi programja volt). Még jó, hogy nem tiltakoztam, hiszen már ezer éve nem vásároltam. Így hát kerestünk a környéken egy plázát és előkotortuk a bankkártyánkat. Elsőként egy Tally Weijl üzletbe tértünk be.

-          Úú, nézd azt a virágos gatyát!- rohantam oda egy állványhoz, miután körülnéztünk. Egy eladó azonnal oda is jött hozzám egy „válassz valamit kislány, nincs kedvem jópofizni” mosollyal:

-          Segíthetek valamiben?

-          Nem köszönöm, megkeresem a méretemet és felpróbálom- válaszoltam neki, mire ő szemmel láthatóan megkönnyebbül; egy vendéggel kevesebb, és azonnal oda is rohant a boltba belépő két középkorú nőhöz.

Én megkerestem a megfelelő méretűt, majd bevonultam egy próbafülkébe. A tükörben megnéztem magam, szerintem nem volt rémes, de azért inkább megkérdeztem erről a nővéremet is, aki épp a kardigánok között böngészett.

-          Na hogy áll?- kérdeztem csípőre tett kézzel pózolva.

-          Akár egy szupermodellen.

-          Na azért ne túlozz!- szóltam rá Claire-re, mert nem hinném, hogy ez így lenne.

-          Nem túlzok, komolyan mondtam. Vedd meg, nagyon jól áll- mosolygott rám, majd folytatta a kutakodást a fölsők között.

Megfogadtam Claire tanácsát, de előbb még felpróbáltam néhány ruhát, így nagyjából egyszerre végeztünk.

-          Mit szólsz, benézünk a Deichmann-ba? Kéne már pár új cipő- kérdezte Claire, miközben én azzal szenvedtem, hogy visszategyem a kártyámat a tárcámba.

-          Nem rossz ötlet- mentem bele, de közben már meg is érkeztünk.

Ahhoz képest, hogy már beköszöntött az ősz, a kirakatban csupa nyári cipők voltak kiállítva; szandálok, flip-flop papucsok, balerinák és magassarkúk. Kaliforniában valószínűleg tovább tart a meleg időszak, ezért nem is csodálkoztam (most is volt vagy 30 fok, ha nem több).

-          Én elmentem- indult meg Claire a magassarkú cipők felé. Tudom, hogy imádja őket, kb. azokkal van tele az egész cipőszekrénye.

Én pedig elindultam a tornacipők felé.

-          Találtál valamit?- Álltam meg a nővérem mögött, aki épp egy cipősdobozt tett visz a helyére.

-          Nem- sóhajtott. –Semmi sincs az én méretemben, vagy ami van, az meg ronda. Te?

-          Én sem. De nem adom fel, megnézem még hátul az akciós cipőket is. Nem jössz? - Claire természetesen velem tartott.

És… nos, gondolhattam volna, hogy az utolsó cipő lesz a megfelelő, amit felpróbálok. Igen, amikor már minden reményt feladtam, és kezdtem beletörődni, hogy mutáns lábam van és nem találok rá jó méretű cipőt, megtörtént a csoda. Egy élénkszínű, rózsaszín balerina lett a győztes. Természetesen egyből rohantam vele a pénztárhoz és megvettem. Claire nem volt ilyen szerencsés, így be kellett mennem vele egy másik boltba. Ott rögtön 2 pár cipőt is vettem magamnak. Ugyan mindkettőnek elég magas a sarka, én meg nem igazán szeretem a magassarkúkat, de Claire bíztatására megvettem őket. A cipőboltok után még rengeteg másik üzletbe is betértünk. Vettem egy csomó szép, vagy éppen „cuki” ruhát, meg néhány kiegészítőt is. Vicces volt, felváltva rohangáltunk Claire-el a próbafülkékbe, szerintem már untak minket, és elegük volt belőlünk az eladóknak, de végül örültek, hiszen rengeteg pénzt hagytunk ott.

Szóval a vásárlástól kifáradva ültünk be egy Mekibe. Míg Claire csak egy McWrap-ot kért Ice Teával, addig én jól beraktároztam kajával (BigMac, csibeburger, sültkrumpli, almáspite, fánk és egy nagy Fanta).

-          Miután megetted a szívrohamot okozó mennyiségű kajádat, még beléd fog férni egy fagyi is?-  gyúnyolódott és hívott meg egy fagyira Claire.

-          Most viccelsz? Még jó, hogy belém fér!

-          Hogy lehet, hogy te mindig ennyit eszel, mégse hízol meg? Én bezzeg szinte egész nap csak salátát eszek, és mégis hogy nézek ki?!- akadt ki teljesen Claire.

-          Claire… Tök ugyanolyan az alakunk, nem vagy kövér!

-          Azt nem mondtam, hogy kövér vagyok, csak könnyen meghízom.

-          Na mindegy, inkább együnk. Tök finom ez a fánk!- vetettem véget Claire hisztijének, ami mostanában egyre többször előjön.

Én a sok kajától totál kipukkadva, fájó hassal léptem be az új házunk előterébe, kezemben a sok szatyorral, miközben Claire vidáman mesélt valamit.

-          Sziasztok lányok!- hallottam anya hangját a konyhából. –Jól éreztétek magatokat? Miket vettetek?- kérdezte, de ekkor már odajött hozzánk, kezében egy konyharonggyal, amivel épp a vizet itatta fel a bőréről.

-          Á, semmit, csak ezt-azt- legyintett a nővérem.

-          Ezt-azt?! Szóval csak néhány dolog van ebben a rengeteg bevásárlótáskában?- ekkor odalépett hozzám, kivette a kezemből az egyik szatyrot, kihúzott belőle egy farmert, majd megnézte az árcéduláját és dühösen felsóhajtott. –Alison, tudod te, mennyibe került ez? És te, Claire?- fordult ezúttal a testvérem felé, majd megismételte az előbbi műveletet. –Lányok, nagyon sokat költötök, ez így nem mehet tovább! A pénz nem fán terem!

-          Valójában az amerikai dollár 75% pamutból és 25% lenből készül…

-          Claire, ne most!- böktem oldalba a nővéremet, ezzel megszakítva az okoskodását.

-          Azt hiszem, el kell vennem a bankkártyáitokat!

-          Ne már! De hiszen nem vagyunk szegények!

-          Nem Alison, valóban nem. Ám, ha így folytatjátok, könnyen azzá válhatunk! Már csak egy dobásotok van, úgyhogy jól fontoljátok meg, hogy mit vesztek, vagy különben elveszem a kártyákat!

-          Ne már…- nyafogott Claire.

-          A vita lezárva. Pont. –vetett véget az egésznek anya, aki nagyon eltökéltnek látszott a szándékával szemben.

Szeptember 3. Szombat (5. Rész)

Sziasztok! Fent van az 5. rész is, tudom, nem lett valami hosszú, de most ez van. Pipáljatok, komizzatok! :)

Szeptember 3. Szombat (5. Rész)

Délelőtt fél 10-kor keltem. Tegnap este nem voltam fönt sokáig, mégis alig tudtam kikászálódni az ágyból. Miután nagy nehezen felálltam és nyújtózkodtam egyet, ránéztem az ágyamra. Olyan hívogatóan meredtek rám a párnák és a takaró, mintha ezt suttognák: „Gyere… gyere… feküdj vissza!” Persze, tudom, ez hülyeség. Így hát megindultam a fürdő felé, hogy valami elfogadható kinézetet varázsoljak magara. Felvettem egy rövidgatyát és egy csíkos hosszú ujjú pólót, a hajamat pedig kontyba tűztem. Miközben a lépcső felé vettem az irányt, nevetgélést hallottam Claire szobájából. Szóval akkor Lily már megérkezett.

-          Á, szia kicsim- köszöntött anya, amint beléptem a konyhába.

-          Szia- köszöntem vissza, miközben a polcok felé vettem az irányt, hogy készítsek magamnak egy tejeskávét.

-          Mivel a nővérednek ma itt alszik a barátnője, gondoltam rendezhetnénk egy anya-lánya napot. Na mit szólsz?- vetette fel az ötletet.

-          Végülis, miért ne. Úgy sincs semmi dolgom.

-          Klassz. Akkor, először is nekem el kell mennem a boltba, jöhetnél velem te is- itt rám nézett, én pedig bólintottam, miszerint benne vagyok- majd lemehetnénk a partra, még úgysem fürödtünk benne, és nemsokára itt lesz a valódi ősz, használjuk még ki ezt a pár napot, amíg még nyár van.

-          Oké- feleltem szűkszavúan, ám vidáman.

Gyorsan megreggeliztem, majd indultunk is. Nem vettünk túl sok mindent, csak egy kis kaját+anyának valami arcápoló krémet. Aztán készülődni kezdtünk a fürdőzéshez. Épp a bikinimet vettem fel a ruhám alá, amikor Claire nyitott be.

-          Hát te? Hova mész?- kérdezte, amint megpillantott.

-          Be a városba… Szerinted? Itt van tőlünk 200 méterre az óceán, vajon hová vehetném fel ezt?- kérdeztem magamra mutatva.

-          Jó mindegy. Kéne valami jó vígjáték, Lily-vel filmet szeretnénk nézni.

-          Ott keresgélj- mutattam egy szekrény felé, ami tele volt filmekkel.

-          Köszke- ezzel már le is guggolt a polc elé és nézegetni kezdte a DVD-imet.

Én meg közben elkészültem, de rájöttem, hogy sajnos kinőttem a fürdőruhámat, így kénytelenek leszünk anyával venni egyet valamelyik útba eső boltban.

Nem olyan sok idő elteltével meg is érkeztünk anyával. Kaptam egy gyönyörű, csavart felső részű, tengerkék bikinit. (Csak úgy zárójelben megjegyzés magamnak: Máskor is be kell majd néznem a Blue Clothes-ba) Sajnos gyorsan elrepült az idő, pedig nagyon jól éreztük magunkat. Úsztunk, napoztunk, megint úsztunk, fagyit ettünk, és megint úsztunk. Közben mindenféléről beszélgettünk, mint például a mellettünk lévő családról, akik enyhén szólva elég hangosak voltak, emiatt mindenki próbálta elkerülni őket; a család kutyájáról, talán ő volt a legkulturáltabb az egész family-ben; a könyvről, amit anya olvas; és az üzletről, ahol a fürdőruhámat vettük.

Amint hazaértünk, én gyorsan ettem valami kaját, majd bevetettem magam az ágyamba és estig neteztem, majd olvastam egy kicsit, aztán végül elaludtam.

Második díj

A második díjamat is Sakurának köszönöm. :)

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 10 kérdésre!

3. Tegyél fel 10 kérdést!

4. Küldd tovább 4 embernek a díjat!

Magamról:

1. Nézem a Barátok Köztöt, és minden nap alig várom a következő részt. :D

2. Bármit megadnék egy Avicii koncertjegyért.

3. Utálom a nyálas, romantikus filmeket, az örök kedvenc filmem mégis Titanic. ♥

4. Imádom a Sims-et, minden kiegészítője megvan.

5. A gépemen még sok megkezdett történet van elmentve mappákba.

6. Sokat gondolkodtam, hogy megnyissam-e ezt a blogot.

7. Ennek a történetnek már pár része kész van, csak nem szeretném őket egyből megosztani, mert félek, hogy nagyon lemaradnék, ugyanis lassan írok.

8. Kedvenc íróm Leiner Laura.

9. Mindig is el akartam jutni Párizsba.

10. Szeretnék megtanulni svédül (lehet, hogy "némi" köe van Avicii-hez is :D)

11. Genetikailag vékony vagyok, nem tudok hízni, és nagyon utálom. :/

Válaszaim:
1. Hány blogot vezetsz most? 2-t.
2. Mi a kedvenc állatod? Delfin, macska, kecske.
3. Hány éves vagy? 15
4. Mit szeretsz a blogolásban? Bár a szerkesztéshez nem értek, az elején szeretem testreszabni (vagy mit csinálni) a kinézetet. De természetesen írni is szeretek, de azt nem csak blogon lehet. :D
5. Miért kezdtél el blogolni? Nem lesznek itt mélyenszántó gondolatok, egyszerűen azért, mert kedvet kaptam hozzá. :D
6. Milyen könyveket szeretsz olvasni? Ifjúsági. :) (SzJG, Bábel, stb...)
7. Mi a kedvenc filmed? Titanic. ♥
8. Játszol valamilyen hangszeren? (Ha igen, min?) Nem játszom hangszeren.
9. Ki ösztönöz téged? Mármint mire, a blogolásra? Senki.
10. Szoktad olvasni a történeteim? Bocsi, de mivel nem szeretem a mangát/animét, így nem.

Küldöm:
1. Blue
2. Tina
3. Crystal
4. Erika

Első díjam *-*

Nagyon szépen köszönöm Sakurának. :)

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre"

3. Tegyél fel 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek a díjat!

Magamról:

1. Nézem a Barátok Köztöt, és minden nap alig várom a következő részt. :D

2. Bármit megadnék egy Avicii koncertjegyért.

3. Utálom a nyálas, romantikus filmeket, az örök kedvenc filmem mégis Titanic. ♥

4. Imádom a Sims-et, minden kiegészítője megvan.

5. A gépemen még sok megkezdett történet van elmentve mappákba.

6. Sokat gondolkodtam, hogy megnyissam-e ezt a blogot.

7. Ennek a történetnek már pár része kész van, csak nem szeretném őket egyből megosztani, mert félek, hogy nagyon lemaradnék, ugyanis lassan írok.

8. Kedvenc íróm Leiner Laura.

9. Mindig is el akartam jutni Párizsba.

10. Szeretnék megtanulni svédül (lehet, hogy "némi" köe van Avicii-hez is :D)

11. Genetikailag vékony vagyok, nem tudok hízni, és nagyon utálom. :/

Válaszaim:

1. Mit szoktál csinálni, ha unatkozol? Próbálom kitalálni, hogy mit csináljak. :D

2. Mi a kedvenc állatod? Delfin, macska, kecske (xd).

3. Hányadikos vagy? 9-es. :)

4. Mit csinálsz általában? Suliban vagyok, buszozok, kockulok.

5. Eddig hány blogod volt? (Ha több is volt, ez hányadik?) Összesen 7 blogom van, ez a 6. de nem frissítem folyamatosan mindet. 

6. Mit gondolsz, hány éves korodig fogsz blogolni? Nem tudom, szerintem addig, amíg suliba járok, a munka mellett már nem hiszem, hogy lenne rá időm és energiám.

7. Mik a terveid a jövőre nézve? Tartsatok naivnak, de delfinidomár szeretnék lenni. :D

8. Minden történetedet sikerült eddig befejezned? Nem. :/

9. Van kedvenc tantárgyad? Nincs

10. Bele szoktad élni magad a történetbe? Van amikor igen. :D

11. Kit/Kiket szeretsz a legjobban a blogodban? Természetesen a főszereplőmet (Alisont). :)

Kérdéseim:

1. Mióta blogolsz?

2. Maximum mennyit fizetnél a kedvenc előadód koncertjéért? (forintba átszámolva)

3. Mi a kedvenc ruhadarabod?

4. Álomváros?

5. Ha a világ bármelyik nyelvén beszélhetnél perfektül, melyik lenne az? (Csak egyet választhatsz)

6. Milyen műfajban olvasol szívesen?

7. Van We♥It-ed?

8. Hányan vagytok egy osztályban?

9. Mi a véleményed az új-Miley-ról? (Miley Cyrus)

10. Kedvenc számítógépes játék?

11. Laptopod van, vagy géped?

Küldöm:

1. Blue

2. Erika

3. Crystal

4. Tina

5. Cassie

6. P. Sunshine

Sajnálom, de csak 6 bloggernek tudom elküldeni, nem olvasok annyi blogot. :/

Szeptember 2. Péntek (4. rész)

Sziasztok! Itt az új rész. :) Kérlek pipáljatok, írjatok komit! :)
Szeptember 2. Péntek (4. rész)

A képen Claire látható

Egy újabb rémes nap a suliban. Az órarend szerint ma irodalom az első óránk, gondolkodtam, miközben a terem felé vettem az irányt.

-          Helló- köszöntem úgy általánosságban mindenkinek, hogy legalább bunkónak ne tartsanak. Mindenki rám nézett, ám senki sem köszönt vissza. Nataly épp egy padon ült és a barátnőivel beszélgetett, az érkezésemre viszont közelebb hajolt hozzájuk és elkezdtek sutyorogni. Gyanítom, hogy engem beszéltek ki. Szuper.

-          Megértem, hogy most ért véget a nyári szünet, hogy mindnyájan szívesebben lennétek most a parton, mint itt, de a tanítás elkezdődött- kezdte az angoltanár, aki egyben az ofőnk is. –Muszáj lesz elkezdeni az anyagot, ha a végére szeretnénk jutni. Szóval a reneszánsz irodalom…- kezdte az óra anyagát, amit sokan sóhajtással díjaztak.

Ma 5 óránk volt, amik szörnyen lassan teltek el. Minden órán be kellett mutatkoznom a tanárnak, majd ő is nekem, ezt követően pedig mindenki elkezdte a tananyagot. Igazából nem történt semmi érdekes. A szünetekben a suli előtti padok egyikén ültem, és néztem a többieket. Mindenki vagy kettesével, vagy csoportosan bandázott. Hangosan nevetgéltek és sztorizgattak. Claire valamilyen oknál fogva nem jött ki, így még magányosabb voltam.

Aztán jött az ebédszünet. Csak reménykedtem benne, hogy itt finom a kaja, nem úgy, mint a másik sulimban. Ott mindig a büfében vásároltam inkább. De szerencsére pozitívan csalódtam. Fogtam egy tálcát, majd beálltam a sor végére. A konyhásnéni mindenkit boldogan szolgált ki, úgy látszik, szereti a munkáját. Az ebéd egyébként zöldségleves és borsófőzelék volt+én még vettem hozzá egy pohár teát és egy csokit. Aztán körülnéztem az ebédlőben. Az ablaknál volt egy nagy asztal, ott ültek az én osztálytársaim, épp Nataly mondott valamit, erősen gesztikulálva hozzá, mire a többiek hangosan felnevettek. Tudtam, hogy ha sikerülne összebarátkoznom Naty-val, az belépőt nyújtana a VIP részlegbe, de ez szinte lehetetlen, hiszen ő utál. Középen átlagos diákok átlagos hangszínen átlagos témákról beszélgettek. Tőlük jobbra volt még pár kisebb asztal a mosdók és kukák mellett. Mivel csak ott volt hely, kénytelen voltam odamenni.

-          Sziasztok! Leülhetek?- kérdeztem barátságosan egy társaságtól.

Rám néztek, majd bólintottak. Egy fogszabályzós, szemüveges, szeplős, vörös hajú lány épp a citromsárga lakkot kapargatta a körméről, mellette egy duci, szőke, göndör hajú fiú ült, aki a matekfüzete fölé hajolt és a számológépét babrálta. Velük szembe –azaz mellettem- pedig egy emo lány ült. Hosszú, fekete hajába sötétlila melírok voltak festve. A kardigánját koponyák díszítették, fekete csőgatyájához pedig egy bakancsot vett fel.

Az ebéd szótlanul telt, de a tesómat csak akkor vettem észre, mikor én már befejeztem az evést. Viszont megvártam, mert nem akartam egyedül hazamenni (kiderült, hogy ugyanannyi óránk volt, de ez sajnos nem lesz mindig így). Mire odaért a kajájával az asztalhoz, addigra a két lány már elment, csak a matekos srác maradt ott, viszont ő is csak Claire érkezésére kapta fel a fejét.

-          Á, végre valami ételhez jutok- ült le mellém, közben le sem vette a szemét a leveséről. –De ugye nem zavarok?- kérdezte a fiútól.

-          Öö…nem, dehogyis. –motyogta az szinte alig hallhatóan.

-          Akkor jó- mosolygott Claire, majd nekiesett az ebédnek. –Mit tanulsz?- kérdezte váratlanul a sráctól. –Házit írsz?

-          Nem, azt már megcsináltam- válaszolta megszeppenten- Versenyre készülök.

-          Na ne –képedt el Claire. –De hiszen ma volt az első normális tanítási nap. Ilyenkor még nem szoktak versenyeket rendezni. Vagy itt igen?

-          Öö… nem. De… Ms. Johnson úgyis benevez. Így gondoltam, előre tanulok rá.

-          Aha, értem- a nővérem (velem együtt) látszólag elcsodálkozott. –Szóval okos vagy. Azt hiszem, majd hozzád fogok járni korrepetálásra- nevetett. –De persze csak, ha nem baj.

-          Dehogy baj. Csak nyugodtan, örülök neki, ha másokat taníthatok.

-          Az remek. –mosolygott- De nekünk lassan indulnunk kell. Ja, egyébként a nevem Claire, téged hogy hívnak?

-          Cody vagyok- motyogta.

Nem sokkal később már az úton baktattunk hazafelé.

-          Szerintem tetszel neki- kezdtem mindenféle bevezetés nélkül.

-          Mi van? Mármint kinek?- kérdezett vissza a nővérem.

-          Kinek, kinek? Na vajon? Hát Cody-nak!

-          Ja. Nem hiszem. Honnan veszed?- jött zavarba Claire.

-          Nem láttad, hogy hogy nézett rád? És ahogyan dadogott…biztosan zavarba jött.

-          Kérlek, ne találj ki mindenféle hülyeséget- nézett rám.

-          Mindegy. Végre péntek van, már alig vártam, hogy vége legyen ennek a hétnek, hiába csak 2 napot kellett suliba menni. Mit csinálunk hétvégén?

-          Holnap átjön Lily, és ha anya megengedi, akkor itt is alszik-mosolygott.

-          Na, ilyen jóba lettetek?- kérdeztem

-          Hát… kedves lány, főleg a többiekhez képest.

-          Ja, jó. Akkor majd feltalálom magam egyedül.

Miközben azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni holnap, észre sem vettem, hogy hazaértünk. Mivel nem volt délutánra programom, leültem és megcsináltam a házit. Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan nap, amikor péntek van, és a suliból hazajövet egyből a tanulás lesz az első. De hát léteznek még csodák. Miután végeztem, és még be is pakoltam hétfőre, elővettem a laptopomat és estig neteztem. Természetesen nem maradt el a Facebook beszélgetés se Lolával, se a többiekkel. 

Szeptember 1. Csütörtök (3. Rész)

Szeptember 1. Csütörtök (3. Rész)

Első nap az új suliban… Ha most egy filmben lennék, valószínűleg így nézne ki a napom: Épp, hogy belépnék az osztályba, máris lenne sok menő barátnőm, kicsivel később észrevenném a „Nagy Ő”-t, aki hazakísérne, majd megcsókolna. Nos, igen, valami ilyesmi lenne. De ez sajnos a kőkemény valóság, nem pedig egy romantikus vígjáték.

Ugyan nincs messze a suli, 9-re kell menni, de én már fél 8-kor fent voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel, de végül egy fekete trikóban, egy fekete sálban és egy

farmerben állapodtam meg fehér Converse-el. A hajamat kiengedve hagytam. Feltettem egy leheletnyi sminket (alapozó, szemceruza, spirál, és egy kis szájfény), majd lementem konyhába, ahol anya és Claire fogadott. Míg anya egy köntösben, kávéval a kezében lapozgatott egy újságot, addig Claire élettel telin köszöntött.

-          Jó reggelt!- köszöntem mindkettőjüknek - Mi a reggeli?- kérdeztem.

-          Azokból, amiket ti hoztatok, nem tudtam semmit sem készíteni, nézz körül, a hűtőben van felvágott, a polcon pedig lekvár, méz, nutella.

Miután megreggeliztünk, a maradék időben beszélgettünk, aztán anya nyomott egy puszit mindkettőnk arcára, és Claire-el elindultunk a suliba. Már messziről láttuk azt a rengeteg diákot, akik szintén oda igyekeztek. Sokan kis csoportokba verődve beszélgettek, de voltak olyanok is, akik egyedül ácsorogtak, és megszeppenve nézték a felsőbb évfolyamra járókat. Ők valószínűleg kilencedikesek lehettek. A portán belépőkártyát kellett csináltatni, ami elég sok időt elvett, így utána rohantam az osztálytermem felé (alig találtam meg). 5 perccel becsöngetés előtt léptem be a terembe. Először nem vettek észre. Mindenki elvolt, a legtöbben mobiloztak, vagy a társukkal beszélgettek, de voltak olyanok is, akik olvastak.

-          Sziasztok - köszöntem alig hallhatóan, mire mindenki csöndben maradt és felém néztek. Ekkor odajött hozzám egy szőke hajú lány, és összeszorított szemmel méregetni kezdett, majd megszólalt:

-          Te ki vagy?- kérdezte nem túl udvariasan.

-          Szia, a nevem Alison- nyújtottam a kezem barátságosan, ám ő észre se vette (vagy legalábbis úgy tett).

-          Mi nem tűrjük a gazdag, beképzelteket, minek jöttél ide?- csapott bele a mondandója közepébe, nem mellesleg az egész osztály minket figyelt.

-          Micsoda? Én nem vagyok beképzelt, ezt mégis honnan szedted?- én ezt nem értem. Én egyáltalán nem vagyok beképzelt, meg különben is, csak most érkeztem, nem is ismer!

-          Hogy honnan veszem? Lerí rólad… Meg az ofő is mesélte már, hogy jön egy új lány, a beszédéből is ez vonható le.

-          De te ki vagy?

-          Naty- válaszolta, majd visszament a helyére. –De neked csak Natalie.

Ezt nem hiszem el, most komolyan az egész osztály utál? És miért is? Ja igen, az ofő egy plázacicának állított be… Meg látszik is rajtam… hát ez marha jól esik, de tényleg… A kínos szituációból a tanár mentett ki.

-          Á, szia, biztosan te vagy Alison. Tudod, nagyon örülök neked, de az óra elkezdődött, volnál szíves leülni?

-          Elnézést- mondtam, majd kerestem egy üres helyet. A leghátsó padban volt egy teljesen üres pad, oda telepedtem le.

Az ofő (Martin Brown) egész órán beszélt. Tulajdonképpen azt sem tudom mit. Nem nagyon figyeltem rá, folyton azon járt az eszem, hogy vajon miért utál mindenki. Hiszen én tényleg nem ártottam nekik. Ekkor megszólalt a csengő. Csak, hogy ne kelljen az osztálytársaimmal egy légtérben lennem, lementem a szekrényemhez és úgy tettem, mint ha keresnék valamit. Holott most kaptam meg a kulcsomat hozzá. Ám

meglepetésemre, amikor kinyitottam, nem volt teljesen üres. Volt benne egy papírlap. Gyorsan kivettem és megnéztem. Ez volt olvasható benne:

„Sulibuli! Ne hagyd ki!

Szeretettel várunk minden diákot az idei tanév legelső sulidiszkóján, az iskolakezdés örömére. Szereted a jó zenét? Szeretsz táncolni? Vagy csak jól szeretnéd érezni magad? Nos, ha „Igen” a válasz, akkor ne habozz, és gyere el!

Helyszín: Az iskola tornaterme

Időpont: szeptember 6. kedd   17-21 óráig”

Iskolakezdés örömére? Már akinek… Nagyon nem tudtam mit szólni hozzá. Lehet, hogy elmegyek, de nem vagyok benne biztos. Kíváncsi vagyok, hogy Claire-el mi lehet. De ezen már nem volt időm gondolkodni, ugyanis megint megszólalt a csengő, de ezúttal a becsöngő. Gyorsan rohantam vissza a terembe. Megint osztályfőnöki óra következett, majd még egy, és még egy.  Aztán vége lett a mai tanításnak. Kimentem az épület elé és megvártam a nővéremet.

-          Helló – köszöntem nem túl vidáman. – Milyen napod volt?

-          Hát… nem valami felemelő. Az osztályban szinte mindenki utál… bár van egy lány, Lily, aki a többiekhez képest elég rendes volt velem. És veled mizujs?

-          Kb. ugyanaz, mint veled…- mondtam szomorúan. – De neked még mindig jobb egy fokkal, velem senki sem áll szóba. Illetve, várj mégis!- kezdtem irónikusan – Naty, úgy látszik, az osztályban a legmenőbb. Megalázott mindenki előtt, majd közölte, hogy az ofő egy beképzelt, gazdag plázacicának állított be. És ez elvileg látszik is rajtam…

-          Na ne már! Velem szintúgy. De ezt honnan veszik? Anya vajon mit beszélt az igazgatóval?

-          Fogalmam sincs, de szerintem ezt ne meséljük el neki, még totál kiakadna és rendezkedni akarna- feleltem. –Ha megkérdezi, hogy milyen napunk volt, egyszerűen feleljük azt rá, hogy átlagos. Oké?

-          Oké- egyezett bele Claire.

-          Olvastad a szórólapot?- érdeklődtem

-          Milyen szórólapot?

-          Tessék - kotorásztam a táskámban, majd odanyújtottam a nővéremnek a buli meghívót.

-          Egész jól hangzik- felelte, miután elolvasta. –Ugye elmegyünk?- kérdezte

-          Én még nem is tudom- haboztam.

-          Gyere már! Ki tudja, ha nem megyünk, talán kiközösítenek.

-          Ennél jobban?- kérdeztem egy csöppnyi fintorral az arcomon.

Claire nem válaszolt. Részben azért, mert nem tudott mit mondani, részben pedig azért, mert hazaértünk. Otthon persze jött is kérdés: „ És milyen volt az első napotok, lányok?” Amire a megbeszélt „átlagos” volt a válasz. Hogy anya ne kérdezősködjön tovább, mindketten felmentünk a szobánkba. Én végre kipakoltam a cuccaimat, majd elővettem a laptopomat és facebook-on beszélgettem Lolával. Állítólag neki szuper napja volt, irigylem érte…