Szeptember 6. Kedd (8. Rész)

Szeptember 6. Kedd (8. Rész)

Ébredtetek már reggel üdén, vidáman, és élettel tele? Nos, én sem. Az előbb leírt, tökéletes reklámarc helyett én inkább egy medvére hasonlíthattam, aki álmosan, lassan botorkál ki a barlangjából. Ma 6 óránk lett volna, de mindenkit elengedtek az 5. óra után, hogy tudjon készülődni az esti bálra. Na, ettől a gondolattól máris felélénkültem. A suliba egy sima farmerrövidgatyát vettem fel egy fekete, halálfejjel díszített trikóval és Converse-el. Sminkelni most nem volt kedvem, meg a tegnapi karikák is eltűntek a szemem alól, így csak megfésülködtem, és rohantam is le a konyhába.

-          Szia Kicsim, gyere, egyél egy kis gyümölcssalit, most reggel csináltam- invitált anya az asztalhoz. –A suliba is ilyet csomagoltam.

-          Ömmm… nem szeretnék beleszólni, de nem csak arról volt szó, hogy ne költsünk sok pénzt? Erre teljesen beleélted magad a vega kajákba- magyaráztam furán.

-          Ó, tényleg? Nem vettem észre. Szóval azt mondod… kéne egy kis hús is?- kérdezte.

-          Igen-bólintottam határozottan. –Vagy legalábbis ne csak mindig zöldség meg gyümölcs. Claire mondjuk lehet, hogy örül neki, de én nem fogyózom

-          Rendben, értem. De a nővéred mióta diétázik? Hiszen nincs is szüksége rá…- töprengett anya.

-          Nem tudom, de hát végül is az ő dolga- fejeztem be gyorsan, ugyanis megláttam a lépcsőn felénk közeledő Claire-t.

-          Jó reggelt! Mi a kaja?- köszönt, majd azzal a lendülettel kinyitotta a hűtőt, amiből elővette a tejet, és töltött magának belőle egy pohárba.

-          Gyümölcssaláta-tette le anya elé is a saját adagját.

-          Ó, az fini- mondta, majd neki is esett.

Miután mindketten megreggeliztünk és összekészülődtük, elindultunk a suliba. Az út nagyjából szótlanul telt, akárcsak a becsöngetésig az idő. Még midig a szokásos. A menők a szökőkútnál (igen, van szökőkút is!) bandáznak és kiröhögik a kevésbé menő diákokat, akik –ha szerencséjük van- vagy padokon ülnek, vagy a fal mellett ácsorognak. Mi, a tesómmal szótlanul ücsörögtünk a padunkon, és úgy vettem észre, hogy Claire is ezen gondolkodik, a tekintetében legalábbis valami hasonlót láttam. Vagy tudom is én, a lényeg, hogy elvoltunk.

Amúgy a suliban sem volt semmi érdekes, törin évelejit írtunk, szerintem 4-es lesz. Legalábbis remélem. Aztán 5. óra után már mindenki mehetett is haza, hogy aztán felkészüljön a bulira. Úgy tudom, ebben a suliban igazán odafigyelnek a rendezvények szervezésére, és egészen sok sulidisco szokott lenni egy évben.

-          Szerinted melyiket vegyem fel?- kérdeztem Claire-től, aki épp bejött a szobámba, hogy megnézze, hol tartok.

-          Nem tudom. Mondjuk azt a krémszínű, csillogósat. A fekete túl elegáns, a piros túl kihívó, a többit meg felejtsd el

-          Oké, köszi, én is arra gondoltam. Legalább fel tudom majd venni valamihez az új magassarkúmat is.

-          Na ugye. Mondtam én, hogy jól fog az még jönni- kacsintott Claire, majd kiment a szobámból.

Én meg közben felvettem a ruhát, majd a hajamon és a sminkemen kezdtem gondolkodni. Haj terén végül arra jutottam, hogy egyszerűen kivasalom és kiengedve hagyom, végülis csak egy suli-buliról lesz szó. A sminknél az az egyszerű variációnál maradtam; BB krém, spirál+tus, és egy kis szájfény.

Háromnegyed öt körül aztán végül elindultunk. Ahogy közeledtünk a sulihoz, egyre több diákot láttunk befelé özönleni. Először kicsit féltem, hogy alul-, vagy éppen túlöltöztem, de nem, szerencsére a többi lány is hasonló szerelésben volt. Beléptünk az aulába, ahol a tesitanárnő ( Abygail Dess) fogadott minket, majd a tornaterembe irányított.

-          Máris megyünk, csak még bemennénk a büfébe- mondta Claire.

-          Lányok, az iskolai rendezvényeken mindig van külön büfé, ahol lehet venni enni-,és  innivalót. Az itteni ilyenkor már nincs is nyitva-felelte a tanárnő.

-          Oh, oké, köszönjük- mondtam, majd megfordultunk, és elindultunk a tesiterembe.

Beléptem az ajtón, majd körülnézve elcsodálkoztam. Nem olyan volt a terem, mint amilyennek megszoktam, sőt még a táncparketten szórakozó fél suli látványa is szokatlan volt. Minden a helyén volt, inkább plusz dolgok kerültek elő. Ilyenek voltak például az asztalok, amikre ki voltak pakolva üdítők, szendvicsek, chipsek, és édességek. Meg a sok szék is, amik az ideiglenes színpad mellett sorakoztak. Amúgy a színpadon a „DJ” volt. Nem keverőpulttal, hanem egy laptoppal ült egy asztalnál, és lehetett tőle zenét kérni. A mostani számot, amit nem ismertem, egy lány kérésére David Guetta Play hard című száma váltotta, mire többen is a táncparkettre özönlöttek.

-          Gyere, táncoljunk!- húztam Claire-t magam után középre.

-          Erre a zenére hogy kell táncolni?

-          Jajj, ne legyél már ilyen morci! Most jobb lenne, ha végig a sarokban állnánk vigyáz állásban? Csak mozogjunk egy kicsit!- kiabáltam túl a zenét.

-          Nem bánom- mosolyodott el Claire, majd követett, hogy aztán kifulladásig táncoljunk az egymást váltó dalokra.

-          Mindjárt jövök, csak veszek valamit inni- mondta Claire. –Te kérsz valamit?

-          Egy narancsot, vagy egy Fantát, köszi. Én addig odaegyek a szekrényugró dobogókhoz- feleltem, majd odaérve rákönyököltem és kifújtam a levegőt, majd egyszer csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzám beszél.

-          Egy ilyen szép lány, mint te, mit keres itt egyedül?- kérdezte tőlem az a bizonyos valaki.

Megfordultam, és egy világosbarna hajú, kék szemű fiút láttam magam előtt.

-          Nem is láttad az arcomat, hogy meg tudd állapítani, szép vagyok-e - mosolyodtam el.

-          Attól még nagyon szép a… hajad. Na jó, Clay vagyok- mutatkozott be.

-          Alison- mosolyogtam rá. –Amúgy nem vagyok egyedül, a nővérem mindjárt jön, csak elment venni valami innivalót.

-          A nővéredet véletlenül nem Calire-nek hívják?- kérdezte.

-          De igen. Honnan tudtad?

-          Az osztálytársam- vonta meg a vállát.

-          Claaaay!- hallottam a lépcső felől egy nyávogós hangot, mire mindketten odafordultunk. Betty tipegett felénk a magassarkújában, miközben gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg engem. –Clay! Segíts!

-          Oh, ő itt Betty, a barátnőm. Betty, ő Alison. Claire húga- mutatott be minket egymásnak a fiú, miközben megfogta a barátnője kezét, hogy az le tudjon jönni a lépcsőn(?).

-          Menjünk táncolni!- nyavalygott Clay-nek.

-          Akkor majd máskor- nézett rám, mire idétlenül integettem, hogy nyugodtan menjen csak.

-          Öregem… Akkora sor volt a büfénél- jött vissza néhány másodperc múlva Claire. –Hoztam neked Fantát. Veled mizu?

-          Köszi - vettem át, majd letekertem a kupakját és ittam a palackból. –Találkoztam két osztálytársaddal. Clay-jel, és Betty-vel. Az előbbi kedves volt velem, míg az utóbbi a tekintetével is ölni tudott volna.

-          Jujj. Mit csináltál?

-          Semmit. Szerintem az zavarta, hogy Clay kedves volt velem. Illetve az elején próbált flörtölni is, amit mondjuk nem értem, hogy miért, ha barátnője van… Na, mindegy, engem nem különösebben érdekel. Mármint úgy. Amúgy kedves srác- hadartam el egy szuszra.

Miután ezt kitárgyaltuk, még sokat táncoltunk, meg nevettünk Claire-rel. Kiderült, hogy a suliban van ilyen „bálkirálynő” meg hasonló választás, aminek mondjuk most a „Táncparkett ördöge” nevet adták. Egy tizedikes fiú, és egy kilencedikes lány nyerte (Nem kellett egy párnak lenniük, külön-külön választották ki őket). Este fáradtan értünk haza, majd gyorsan megfürödtem, majd bebújtam az ágyamba, és elaludtam.