Augusztus 30. Kedd (1. rész)

Sziasztok! Itt is lenne az első rész. Komizzatok, pipáljatok, és ha tetszett iratkozzatok fel! :) Építőjellegű kritikákat is szívesen veszek. :)

Helló, Alison vagyok, 16 éves, a családommal most költöztünk Kaliforniába. Nem nagyon szerettem volna idejönni, nem akartam otthagyni mindent… az LB-met Lolát, a szomszédkislányt, Anne-t, és persze Christ, bár ő észre sem vett engem, nekem mégis hiányzik. Na de mindegy is. Inkább folytassuk a bemutatkozást. Hosszú, derékig érő tejfölszőke hajam van és kék szemem. Sokan irigylik is tőlem ezeket. Van egy nővérem, Claire. Első látásra (és másodszorra, meg harmadszorra…) mindenki azt hiszi, hogy ikrek vagyunk, de ez nem így van. Claire 1 évvel idősebb nálam, ő most kezdi majd a 11-et, én pedig a 10-et. Anyával költöztünk ide, apa már rég nem velünk él. Ennyi lenne, amit tudni kell rólunk.

A taxi ebben a pillanatban kanyarodott be az új házunk elé. Egyszerű, fehér, van egy kis terasza. Nekem annyira nem jön be, anya viszont ragaszkodott hozzá, hogy ezt vegyük meg. Van elég pénzünk (nem dicsekvésből), vehettünk volna egy picikét szebbet is, de anya nem akarja nagydobra verni az ügyet.

-         Na lányok, szálljatok ki és nézzétek meg, én addig kifizetem a fuvart. A költöztetők is nemsokára itt lesznek.

-          Ó, király- húzta el a száját Claire, amint „élőben” is megnézte a házat.

-          Próbálj meg mosolyogni legalább anya kedvéért, gondolj arra, hogy itt vagyunk a napsütötte Kaliforniában, holott más erről még csak álmodni sem mer. Én sem szívesen jöttem el otthonról, de ha már muszáj volt…

-          Jó, rendben, igazad lehet – ezzel a nővérem egy mosolyt erőltetett az arcára és kinyitotta a kaput (anya odaadta neki a kulcsot) és azzal a lendülettel beszáguldott, közbe ezt kiáltotta: - Én választok először szobát!

Kicsivel később én éppen a szobámban pakolásztam (a dobozokat hurcoltam a szoba mindig más részére), mikor Claire nyitott be.

-           Nem is olyan rossz ez a lakás, egész otthonos- mondta. –főleg így, hogy enyém a legjobb szoba- hencegett.

-            Ja, kábé egy doboznyi hellyel nagyobb az enyémnél…

Ekkor dudaszót hallottunk az utca felől, így mindketten odarohantunk az ablakhoz. A költöztetők voltak azok. Kimentünk a nappaliba, és miután anya üdvözölte őket, mi is illedelmesen, jó kislányhoz híven bemutatkoztunk nekik. Mikor kezet ráztam az egyikkel (név szerint Abel-lel), ő rám kacsintott. A mellettünk álló nővérem ezt észre is vette, ezért halkan kuncogni kezdett, amire én csak még jobban zavarba jöttem.

-           Gyere kislány, segítek becuccolni a szobádba.

-           Akkor maguk menjenek a lányokhoz, maguk pedig jöjjenek velem!- rendezkedett anya, aki az egészből semmit nem vett észre szerencsére.

Elindultunk fel a szobámba (Claire is jött) majd ott egy egész érdekes szituáció következett. A munkás megfogta a derekamat és elkezdett maga felé húzni. Én teljesen leblokkoltam, annyira megijedtem.

-           Hé! Maga, mit csinál a kishúgommal? Azonnal engedje el!- kelt ki magából a nővérem, mire Abel felpattant és megfordult.

-           Én csak…

-           Maga csak? Mit csak? Ha jól láttam –márpedig tökéletes a látásom- pont most akarta lesmárolni Alison-t. Ez mégis mit jelentsen? Ő csak egy 16 éves lány! Magának nem vele kéne foglalkoznia!- Claire szinte már kiabált a megszeppent emberrel. –most pedig húzzon innen kifelé és segítsen a többieknek!- parancsolt rá miközben az ajtóra mutatott. Abel pedig furcsamód engedelmeskedett neki.

-           Huh, köszi, hogy megvédtél. Ha te nem vagy, fogalmam sincs mit csináltam volna- kezdtem hálálkodni a nővéremnek.

-           Ugyan, semmiség. A húgom vagy, még szép, hogy megvédelek!- ezzel magához ölelt. – De most komolyan, mit képzel ez magáról? Én még ekkora bunkó, perverz állatot nem is láttam!- dühöngött. - Gyere, húzzunk el innen, mondjuk azt anyának, hogy elmegyünk bevásárolni, úgy sincs még semmi kaja.

Levándoroltunk a lépcsőn és megkerestük anyát, aki épp egy költöztetőt irányított. Nem tudta eldönteni, hogy a szobája melyik sarkában legyen az ágya, azért ide-oda tologatták az „alattvalói”.

-           Anya, kéne egy kis lóvé, Ali-vel elmegyünk, veszünk valami ehetőt.  A bőröndökben lévő szenyák már teljesen összenyomódtak.

-           Lányok, hiszen még csak most érkeztünk. Azt sem tudjátok, hogy merre van a bolt!

-           Nem vagyunk már olyan kicsik, megtaláljuk.

-           Jólvan, jólvan elmehettek. Vegyetek ki pénzt a tárcámból, csak most hagyjatok, még be kell rendeznünk a házat.

Claire-el gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk.

-           Mit veszünk?- kérdeztem, mikor már az utcán sétáltunk.

-          Csakis a legszükségesebbeket. Mint például Nutellát, chips-et, fagyit, sütit, csokit…- és még sorolta volna tovább.

-          Ezek mind jól hangzanak, de anya ki fog nyírni, ha csak ezekkel állítunk be- nevettem el magam.

-          Akkor majd veszünk…- gondolkodott, hogy mit is mondjon- kenyeret is-vágta rá. –Meg minden rávalót.

-          Ok, így már talán kevésbé lesz mérges.

Hamar találtunk is egy bevásárlóközpontot és vettünk egy csomó kaját. Hazafelé még beugrottunk egy Starbucks-ba. Claire egy Hazelnut forró csokoládét rendelt, én pedig egy Karamel Frappucino-t.

-           Annyira imádom a forrócsokit, csak tudod mi a gáz?- kérdezte a nővérem, de válasz nélkül folytatta. – Az, hogy hizlaló! Megiszok egy bögrével, és a mérleg máris fél kilóval többet mutat… - panaszkodott.

-           Ó igen, mert te aztán olyan kövér vagy…- cukkoltam- Tökéletes alakod van, úgy nézel ki, mint Kate Beckinsale.

-           Na mindegy, hagyjuk ezt a témát. Inkább beszéljünk Abel-ről. Most komolyan, hogy lehet valaki ekkor tahó?

-           Jaj, Claire! Otthon biztosan nem kapja meg az asszonytól, amire vágyik- nevettem. – Egyébként meg szerencsére nem történt semmi, hála neked. Nem muszáj ezen így felhúzni magad, egyszerűen csak nevessük ki. Ha majd egy év múlva, vagy 10 év múlva –ha nem felejtjük el- visszagondolunk rá, sokkal jobb érzés lesz úgy emlékezni, hogy ez csupán csak egy nevetséges történet, semmi több- alig hiszem el, hogy ezek a szavak az én számat hagyták el.

-           Hát, ha tényleg így gondolod, leszállok a témáról.

-           Igen, tényleg így gondolom- biztosítottam róla Claire-t.

-           Új téma: Eddig mi a véleményed Kaliforniáról?

-           Nos, ahhoz képest, hogy nem akartam idejönni, egész jó. Nagyon szépek az útszéli pálmafák. És a kiszolgálók is kedvesek. Holnap mindenképpen le kell majd mennünk a partra! Neked, hogy tetszik?

-           Osztom a véleményed.

Még sokáig elbeszélgettünk a testvéremmel mindenféléről. A filmekben általában a tesók ki nem állhatják egymást, ám ez a mi esetünkben korántsem így van. Mi imádjuk egymást, Claire egyben a legeslegjobb barátnőm is. Direkt maradtunk ilyen sokáig, ugyanis nem akartunk találkozni Abel-el. És nem is találkoztunk.

-           Hű de szép lett a lakás- mondtam anyának miközben pakoltam ki a kaját a pultra.

-           Ugye? Reméltem, hogy nektek is tetszeni fog. Az mi? Dobozos süti? Minek vettetek olyat, én is tudnék csinálni. –Hupsz, anya észrevette a Linzert.

-           Bocsika, de nem tudtunk ellenállni neki- felelte az asztalnál ülő nővérem. Anya óvatosan megrázta a fejét.

-           Összeütök valami kaját, ti addig nyugodtan menjetek fel a szobátokba.

Miután becsuktam magam mögött az ajtót, eszembe jutott, hogy még fel sem hívtam Lolát, így gyorsan tárcsázta a számát a mobilomon. 2 csörgés után már fel is vette.

-           Alison, szia!- köszönt

-           Szia Lola, annyira hiányzol. Pedig még nem telt el 24 óra sem, hogy elindultunk.

-           Ajj, te is nekem. Mit fogok én nélküled csinálni? De inkább mesélj, milyen eddig?

-           Kalifornia csodás hely, azt el kell ismerni, viszont délelőtt történt valami…

A vonal túlsó végén Lola elhallgatott, nyilván arra várt, hogy mondjak valamit. Én elmeséltem neki az egészet, majd ő is beszélt. Utána viszont letettük a telefont, mert mennem kellett kajálni. Este mindenki elment fürdeni (saját fürdőszobám van, tök jó), majd a lefekvéshez készülődtünk. Akkor jutott eszembe, hogy a ruháimat még ki sem pakoltam (sőt, tulajdonképpen még semmi személyes holmit sem), így az olvasólámpám nyújtotta félhomályban elkezdtem a dobozok között keresgélni. Mivel nem találtam a pizsiket, ezért csak felkaptam egy fehér pólót meg egy szürke halászgatyát. Lefekvés előtt még átgondoltam a mai nap történteit, majd álomba merültem.

Ui.: A Karamel Frappucino-nál nem tudom miért fehér a háttérszín, valószínűleg azért, mert bemásoltam. De nem tudom megváltoztatni, úgyhogy ezt nézzétek el nekem pls. :)