Sziasztok! Itt is lenne a 2. rész. :) De ha már komizni nem szeretnétek, legalább pipáljatok légyszi, hogy tudjam, milyen a sztori. :)
Augusztus 31. Szerda
(2. rész)
-
Hahóóó! Kelj fel Ali!- Püfölt Claire egy
párnával reggel fél 8-kor. Csodás ébredés volt, mondhatom.
-
Mi az? Történt valami?- kérdeztem alig
hallhatóan.
-
Nem, még nem, de majd fog. Nélküled megyünk
körülnézni a városban, ha nem kelsz fel most rögtön.
-
Jól van, ébren vagyok- mondtam, de attól
függetlenül ugyanúgy feküdtem tovább.
-
Kelj fel!- vágta hozzám Claire megint a párnát,
majd ugyanezt még egyszer eljátszottuk.
-
Ébren vagyok, mondom- de még mindig feküdtem.
Erre a nővéremnek se kellett több, a párna nem használt, hát gondolta rám
ugrik. - Ááá, te normális vagy?- egyből
kiugrottam az ágyból.
-
Te akartad. De most öltözz fel gyorsan- azzal
elindult az ajtó felé. –De siess! - szólt még rám utoljára, mielőtt lenyomta
volna a kilincset.
Odabotorkáltam a dobozokhoz (Tényleg ki kéne már őket
pakolni) és kirángattam egy farmer sortot és egy pólót. Meg gondoltam, reggel
még hideg van, ezért egy szürke pulcsit is magamra húztam. Gyorsan kivasaltam a
hajam (mázli, hogy csak kicsit szokott begöndörödni így 3 percnél nem szokott
tovább tartani) és még vetettem egy utolsó pillantást magamra a tükörben. Egész
jó. Nekem megfelel. Majd lerohantam a konyhába, ahol anya egy sajtos-szalámis
zsömlével fogadott. Evés közben Claire folyton noszogatott:
-
Siess már! Nem érünk rá egész nap.
-
Bocs, hogy nem tudtam megenni fél perc alatt… De
mi ez a nagy sietség Claire? Randid van?
-
Nem, nincs randim, csak nem szeretném az egész
napomat itthon tölteni és nézni, ahogyan nyammogsz egy szendvics fölött. Más
terveim is vannak, például körülnézni abban a városban, amelyikben az
elkövetkezendő években élni fogunk.
-
Jó, nyugi, azért nem kell leharapni a fejemet-
védekeztem.
8 perc múlva már készen álltunk az indulásra, mindenki fel
volt öltözve, anya zárta be az ajtót. Miután kikanyarodtunk az alig pár házzal
beépített mellékutcánkból, tisztán érezhetővé vált, hogy Kaliforniában reggel
sem alszanak az emberek. Az utakat ellepték az autók és biciklisek, a járdán
pedig gyalogosok, babakocsisok és görkorisok mozogtak. Elhaladtunk egy üzlet
előtt, ahol egy anyuka épp a kislányával veszekedett, hogy hiába sír, akkor sem
kap még egy csokit, hiszen az előzőt sem ette még meg. Majd nem sokkal később
egy szerelmespárt láttunk egy kisparkban, nyalták-falták egymást. Blhh.
-
Nézzétek, megérkeztünk- mutatott anya az óceán
felé. –Hát nem gyönyörű?
-
De, az- mondtam.
A reggeli időpont ellenére így is volt pár elvetemült, aki
belemerészkedett a hideg vízbe. Bár a legtöbbjük szörfös volt. Mi is közelebb
mentünk. Claire és én levettük a strandpapucsunkat és lábbal belemerészkedtünk.
-
Au, ez hideg!- kiáltottam fel.
-
Ez egy óceán, mit vártál?- röhögött ki a
nővérem.
-
Mondd, Claire, neked nincs jobb dolgod, mint az,
hogy engem piszkálj? Egyébként délután lejöhetnénk ide, megmártózhatnánk.
-
Nem lehet-húzta el a száját.
-
Miért?- vontam föl a szemöldökömet.
-
Tudod… Női dolgok…
-
Ja, értem- esett le. –Szóval ezért vagy most
velem ilyen undok! Akkor elnézem neked- kacsintottam rá.
Még körülnéztünk egy kicsit a parton, de nem volt semmi
nagyon érdekes. A bárokban és éttermekben még csak most készülődtek a déli
csúcsforgalomhoz, most pakolták ki a napernyőket és a kinti asztalokat, illetve
székeket. Így hát gondoltuk, megnézzük a sulit. (Tényleg! Már holnap lesz az
első nap!) Kívülről egész jó… mármint sulihoz képest. A falak ízlésesen vörösre
vannak meszelve, illetve van egy fedett rész, ott fehér oszlopok vannak. Az
iskola előtt van egy hatalmas tér, tele padokkal, fákkal és középen egy
gyönyörű szökőkúttal.
-
Na lányok, hogy tetszik?- kérdezte anya.
-
Véleményem szerint lehetne jobb is, de mondjuk a
park javítja az összképet- értékelte a sulit szakértő módjára Claire.
-
Nekem bejön- feleltem.
Az iskola után még jobban körülnéztünk a városnegyedben. De
mivel a kocsink még nem érkezett meg (elvileg kiszállítják egy rakat pénzért…
mindegy, én nem igazán értek hozzá), így nem mentünk olyan messzire, de épp
eleget láttam ahhoz, hogy eldöntsem: Nem is rossz itt lenni! Sőt! Csak Lola és
a többiek ne hiányoznának ennyire… Délután egy óra felé értünk haza totál
kifáradva. Fogalmam sincs, hogy anyáék mit csináltak a nap hátralévő részében,
de én bevetettem magam az ágyamba és aludtam. (Még szerencse, hogy én bármikor
el tudok aludni, így este nem leszek fönt sokáig) Már csak a közös vacsin
találkoztunk.
-
Izgultok a holnap miatt?- kérdezte anya két
falat saláta között.
-
Én nagyon- vallottam be.
-
Eléggé- húzta el a száját Claire.
-
Nyugalom szívecskéim, minden rendben fog menni.
Hiszen odahaza rengeteg barátotok volt. Biztosan itt is találtok majd lányokat,
akikkel jóban lesztek.
-
Legyen igazad- feleltem.
-
Úgy lesz! De most sipirc aludni, nem szeretném,
ha holnap kómás fejjel kelnétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése