Szeptember 2. Péntek (4. rész)

Sziasztok! Itt az új rész. :) Kérlek pipáljatok, írjatok komit! :)
Szeptember 2. Péntek (4. rész)

A képen Claire látható

Egy újabb rémes nap a suliban. Az órarend szerint ma irodalom az első óránk, gondolkodtam, miközben a terem felé vettem az irányt.

-          Helló- köszöntem úgy általánosságban mindenkinek, hogy legalább bunkónak ne tartsanak. Mindenki rám nézett, ám senki sem köszönt vissza. Nataly épp egy padon ült és a barátnőivel beszélgetett, az érkezésemre viszont közelebb hajolt hozzájuk és elkezdtek sutyorogni. Gyanítom, hogy engem beszéltek ki. Szuper.

-          Megértem, hogy most ért véget a nyári szünet, hogy mindnyájan szívesebben lennétek most a parton, mint itt, de a tanítás elkezdődött- kezdte az angoltanár, aki egyben az ofőnk is. –Muszáj lesz elkezdeni az anyagot, ha a végére szeretnénk jutni. Szóval a reneszánsz irodalom…- kezdte az óra anyagát, amit sokan sóhajtással díjaztak.

Ma 5 óránk volt, amik szörnyen lassan teltek el. Minden órán be kellett mutatkoznom a tanárnak, majd ő is nekem, ezt követően pedig mindenki elkezdte a tananyagot. Igazából nem történt semmi érdekes. A szünetekben a suli előtti padok egyikén ültem, és néztem a többieket. Mindenki vagy kettesével, vagy csoportosan bandázott. Hangosan nevetgéltek és sztorizgattak. Claire valamilyen oknál fogva nem jött ki, így még magányosabb voltam.

Aztán jött az ebédszünet. Csak reménykedtem benne, hogy itt finom a kaja, nem úgy, mint a másik sulimban. Ott mindig a büfében vásároltam inkább. De szerencsére pozitívan csalódtam. Fogtam egy tálcát, majd beálltam a sor végére. A konyhásnéni mindenkit boldogan szolgált ki, úgy látszik, szereti a munkáját. Az ebéd egyébként zöldségleves és borsófőzelék volt+én még vettem hozzá egy pohár teát és egy csokit. Aztán körülnéztem az ebédlőben. Az ablaknál volt egy nagy asztal, ott ültek az én osztálytársaim, épp Nataly mondott valamit, erősen gesztikulálva hozzá, mire a többiek hangosan felnevettek. Tudtam, hogy ha sikerülne összebarátkoznom Naty-val, az belépőt nyújtana a VIP részlegbe, de ez szinte lehetetlen, hiszen ő utál. Középen átlagos diákok átlagos hangszínen átlagos témákról beszélgettek. Tőlük jobbra volt még pár kisebb asztal a mosdók és kukák mellett. Mivel csak ott volt hely, kénytelen voltam odamenni.

-          Sziasztok! Leülhetek?- kérdeztem barátságosan egy társaságtól.

Rám néztek, majd bólintottak. Egy fogszabályzós, szemüveges, szeplős, vörös hajú lány épp a citromsárga lakkot kapargatta a körméről, mellette egy duci, szőke, göndör hajú fiú ült, aki a matekfüzete fölé hajolt és a számológépét babrálta. Velük szembe –azaz mellettem- pedig egy emo lány ült. Hosszú, fekete hajába sötétlila melírok voltak festve. A kardigánját koponyák díszítették, fekete csőgatyájához pedig egy bakancsot vett fel.

Az ebéd szótlanul telt, de a tesómat csak akkor vettem észre, mikor én már befejeztem az evést. Viszont megvártam, mert nem akartam egyedül hazamenni (kiderült, hogy ugyanannyi óránk volt, de ez sajnos nem lesz mindig így). Mire odaért a kajájával az asztalhoz, addigra a két lány már elment, csak a matekos srác maradt ott, viszont ő is csak Claire érkezésére kapta fel a fejét.

-          Á, végre valami ételhez jutok- ült le mellém, közben le sem vette a szemét a leveséről. –De ugye nem zavarok?- kérdezte a fiútól.

-          Öö…nem, dehogyis. –motyogta az szinte alig hallhatóan.

-          Akkor jó- mosolygott Claire, majd nekiesett az ebédnek. –Mit tanulsz?- kérdezte váratlanul a sráctól. –Házit írsz?

-          Nem, azt már megcsináltam- válaszolta megszeppenten- Versenyre készülök.

-          Na ne –képedt el Claire. –De hiszen ma volt az első normális tanítási nap. Ilyenkor még nem szoktak versenyeket rendezni. Vagy itt igen?

-          Öö… nem. De… Ms. Johnson úgyis benevez. Így gondoltam, előre tanulok rá.

-          Aha, értem- a nővérem (velem együtt) látszólag elcsodálkozott. –Szóval okos vagy. Azt hiszem, majd hozzád fogok járni korrepetálásra- nevetett. –De persze csak, ha nem baj.

-          Dehogy baj. Csak nyugodtan, örülök neki, ha másokat taníthatok.

-          Az remek. –mosolygott- De nekünk lassan indulnunk kell. Ja, egyébként a nevem Claire, téged hogy hívnak?

-          Cody vagyok- motyogta.

Nem sokkal később már az úton baktattunk hazafelé.

-          Szerintem tetszel neki- kezdtem mindenféle bevezetés nélkül.

-          Mi van? Mármint kinek?- kérdezett vissza a nővérem.

-          Kinek, kinek? Na vajon? Hát Cody-nak!

-          Ja. Nem hiszem. Honnan veszed?- jött zavarba Claire.

-          Nem láttad, hogy hogy nézett rád? És ahogyan dadogott…biztosan zavarba jött.

-          Kérlek, ne találj ki mindenféle hülyeséget- nézett rám.

-          Mindegy. Végre péntek van, már alig vártam, hogy vége legyen ennek a hétnek, hiába csak 2 napot kellett suliba menni. Mit csinálunk hétvégén?

-          Holnap átjön Lily, és ha anya megengedi, akkor itt is alszik-mosolygott.

-          Na, ilyen jóba lettetek?- kérdeztem

-          Hát… kedves lány, főleg a többiekhez képest.

-          Ja, jó. Akkor majd feltalálom magam egyedül.

Miközben azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni holnap, észre sem vettem, hogy hazaértünk. Mivel nem volt délutánra programom, leültem és megcsináltam a házit. Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan nap, amikor péntek van, és a suliból hazajövet egyből a tanulás lesz az első. De hát léteznek még csodák. Miután végeztem, és még be is pakoltam hétfőre, elővettem a laptopomat és estig neteztem. Természetesen nem maradt el a Facebook beszélgetés se Lolával, se a többiekkel.